VI. Fejezet - "A félrelépés"

*Ez egy nagyon rövid fejezet lett, ezért igyekszem a következőt minél hamarabb hozni:)*

[ANGELINA ÉDESANYJÁNAK A SZEMSZÖGÉBŐL]

Egész délután azon törtem a fejem, hogy mit tegyek. Az állásom most nincs jó kezekben, ez kétségtelen... De felnőtt fejjel már rá kell ébrednem arra, hogyha problémám van, ne aggódjak miatta, hanem tegyek ellene. Az évek tapasztalatai során megtanultam, hogy a sarkunkra kell állni, ha a helyzet ezt megkívánja; én pedig most a sarkamra fogok állni.
Határozottan léptem ki a liftből. Igyekeztem a lehető legjobban bedobni magam.
Bekopogtam az igazgató úr ajtaján.

- Oh, Hannah. Miben lehetek a szolgálatára? - Köszöntött hízelgően Mr. Duffield*.

- Arról lenne szó, amit a legutóbb megemlített. - Kezdtem bele. - A sok új munkavállaló... Mind fiatalok, még friss a tudás, naívak... Jól alkalmazhatóak. - Mr. Duffield szorgalmasan bólogatva próbált rájönni, mire célzok.
- Nem szeretném bajba sodorni a munkahelyi pozíciómat... - Mosolyodtam el kacéran, majd óvatosan áthajolva az asztal fölött gyengéden végigsimítottam az állcsontján.
- Egyedül nevelni a tinédzser lányomat elég nagy megpróbáltatás... - Magyaráztam a lehető legrámenősebben.
- Talán tudna segíteni a munkahelyi beosztásom stabilizálásában? - Tértem rá a lényegre. Mr. Duffield megbabonázva figyelt.
- Talán elintézhetem, hogy a vezérigazgató úr listáján biztos helyen szerepelhessen...
- Talán? - Búgtam a fülébe, majd hosszú csókot nyomtam puha ajkaira. Az ajtót lábammal belöktem, így kettesben maradtunk a szobában.

- Máskor is találkozhatnánk? - Nézett rám kérdően Mr. Duffield. Beültünk a kocsijába, és felajánlotta azt is, hogy hazavisz.
- Úgy értem... A munkán kívül is... - Tette hozzá, le nem véve szemét az útról. Végiggondoltam. Ha a munkám múlik rajta, inkább nem kockáztatok.
- Mindenképp. - Mr. Duffield sokat sejtően rám mosolygott, majd megkérdezte, melyik címre vigyen. Automatikusan egy utcával odébb kértem a fuvart, nehogy Yaser meglássa az idegen autót a ház előtt.




*Burkley édesapja